A teacserje

A teát, ezt a faszeru növényt, úgy tartják karban, mint egy cserjét, vagyis rendszeres metszéssel. A camellia fajtába tartozó, örökzöld cserjének fekete, barázdált, borszeru levelei vannak. Virága fehér vagy rózsaszín; gyümölcse kicsi és kemény héjú, hasonlóan a mogyoróhoz. Napjainkban szaporodásuk ritkán történik beporzással, inkább vegetatív módon megy végbe, ami során az új hajtások a magashozamú szulo bokron nonek. 2 elsodleges teanövény:

A Thea Sinsensis (vagy kínai tea) Ez a növény cserje-szeru marad még rendszeres vágás nélkül is, magassága eléri a 3-4 métert. Ez a cserje leginkább a mérsékelt ághajlati zónában virágzik, de még a fagynak is ellen tud állni. A kínai teacserjét több ezer évvel ezelőtt kezdték el termeszteni, így mára kötülbelül 5000 féle variáció létezik.

A Thea Assamica (vagy assam tea) Egy hatalmas fa lesz belole, rendszeres vágás nélkül 15-20 méterre is képes megnoni. Ez a teacserje, mint tisztán trópusi növény sok meleget igényel. 1823-ban fedezték fel Észak-Indiában, néhány évvel később már termeszteni kezdték a térségben.

Ezt a két osi teanövényt újrakeresztezték annak érdekében, hogy egy finomabb, aromásabb és eroteljesebb fajtát kreálhassanak. Az így létrehozott Assam-hibrid különösen megfelelonek bizonyult. Fontos elismerni, hogy a minoség-, és ízbeli különbségek kizárólag a teafajták közti eltéréseknek, vagy magának a teacserjének köszönheto. Ugyanis ezeket a tulajdonságokat döntoen befolyásolja a termoterület (éghajlat, talaj jellemzoi, terület fekvése, magassága...) és a levelek feldolgozása.


No more pages to load