A teacserje
A teát, ezt a faszeru növényt, úgy tartják karban, mint egy cserjét, vagyis
rendszeres metszéssel. A camellia fajtába tartozó, örökzöld cserjének fekete,
barázdált, borszeru levelei vannak. Virága fehér vagy rózsaszín; gyümölcse kicsi
és kemény héjú, hasonlóan a mogyoróhoz. Napjainkban szaporodásuk ritkán történik
beporzással, inkább vegetatív módon megy végbe, ami során az új hajtások a
magashozamú szulo bokron nonek. 2 elsodleges teanövény:
A Thea
Sinsensis (vagy kínai tea) Ez a növény cserje-szeru marad még
rendszeres vágás nélkül is, magassága eléri a 3-4 métert. Ez a cserje leginkább
a mérsékelt ághajlati zónában virágzik, de még a fagynak is ellen tud állni. A
kínai teacserjét több ezer évvel ezelőtt kezdték el termeszteni, így mára
kötülbelül 5000 féle variáció létezik.
A Thea Assamica (vagy
assam tea) Egy hatalmas fa lesz belole, rendszeres vágás nélkül 15-20
méterre is képes megnoni. Ez a teacserje, mint tisztán trópusi növény sok
meleget igényel. 1823-ban fedezték fel Észak-Indiában, néhány évvel később már
termeszteni kezdték a térségben.
Ezt a két osi teanövényt
újrakeresztezték annak érdekében, hogy egy finomabb, aromásabb és eroteljesebb
fajtát kreálhassanak. Az így létrehozott Assam-hibrid különösen megfelelonek
bizonyult. Fontos elismerni, hogy a minoség-, és ízbeli különbségek kizárólag a
teafajták közti eltéréseknek, vagy magának a teacserjének köszönheto. Ugyanis
ezeket a tulajdonságokat döntoen befolyásolja a termoterület (éghajlat, talaj
jellemzoi, terület fekvése, magassága...) és a levelek
feldolgozása.