A TEA LEGENDÁJA

Kína

A kínai legenda szerint a teát Shen-Nung császár fedezte fel méghozzá véletlenül hozzávetolegesen Krisztus elott 3000 évvel a következo módon: egyszer a császár tábort vert kíséretével egy nagy fa árnyékában, megrakták a tüzet és feltettek egy edény vizet forrni. A tuz melege a fa hosszú ágán lévo leveleket kiszárította, majd hirtelen heves szél támadt, ami néhány levelet belefújt a forrásban lévo, vízzel teli edénybe. A víz aranyszínuvé vált, és finom illatot kezdett árasztani. A császár megkóstolta ezt a nedut, aminek ízétol és illatától el volt ragadtatva. Miután a császár észrevette az ital frissíto és élénkíto hatását, így kiáltott fel: "T'sa". Vagyis isteni. Innen jött a kínai tea „cha” elnevezése is, amit a mai napig ebben a formában használnak.

India

Az indiai legenda úgy tartja, hogy Krisztus születése után 500 évvel Fakir Dharma fogadalmat tett, miszerint nem fogja álomra hajtani a fejét egészen 7 évig. 5 évnyi mentális ébrenlét után azonban úgy tunt, nem tudja felvenni a harcot az alvás utáni sóvársággal. Tudván, hogy nem tudja betartani fogadalmát, teljes kétségbeesésében megragadta a táborában lévo egyik fa néhány ágát, szájába vett néhány levelet, majd elrágya azokat. Hirtelen tapasztalni kezdte a levelek frissíto és élénkíto hatását, így fáradtsága szertefoszlott. Így végül ébren maradt és eleget tudott tenni fogadalmának.

Japán

A japánoknak is megvan a saját legendájuk a tea felfedezésével kapcsolatban. Egyszer egy bunbánó ígértett tett, hogy 7 évig meditálni fog vezeklésképp buneiért. Megfogadta, hogy nem alszik 7 éven keresztül. Egy éjszaka azonban elaludt megszegve ezzel ígéretét. Miután másnap reggel felébredt, úgy feldühödött saját kudarcán, hogy levágta szemhéját és földhöz vágta. Ahogy szemhéjai hozzáértek a talajhoz, gyökeret vertek, melybol hamar bokor nott ki. Látván a csodát, a bunbánó nyomban készített magának egy italt a növény leveleibol. Az emberek csodájára jártak a fának és követvén a bunbánót ok is italt készítettek a levelekbol. A nedu frissíto és élénkíto hatása egy csapásra elterjedt szerte a térségben. A varázslatos íz és illat elegendo okot szolgáltatott ahhoz, hogy azt gondolják, az ital „isteni, ember feletti”. A japán nyelvben amúgy a mai napig ugyanazt a szót használják a szemhéj és a tea megnevezésére.